Ways of Darkness

Egy olyan fantasy, amit még sohase láttál.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Ways of Darkness - English/Angol


Share | 
 

 Az Óidők

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Az Óidők   Pént. Ápr. 02, 2010 2:12 pm

Az ősidő végetért az Ősi Elfek kihalásával, és az "új fajok" (Nemes Elfek, Erdőelfek, Emberek) kifejlődésével. Úgytűnt hogy a világ ilyen is fog maradni örökké: erdőben (tündérekkel, sárkányokkal, unikornisokkal, pegazusokkal együtt élő) bóklászó erdőelfek, városi életmódot élő nemeselfek, füves pusztákon lovagoló és végigrohanó nomád és barbár emberek, hegyekben élő és klánokat alapító törpök, elszigetelődő félszerzetek és gnómok, és végül de nem utolsó sorban, mocsárban bóklászó gyíkemberek. Ebben az időben szárnyaltak fel a szóbeszédek kalandozó törzsek és kíváncsi országnézők között egy virágzó déli birodalomról ami a Szürke hegyek gerinceitől délre terült el, fekete felhők takarták el az eget és örök éjszakába burkolták a földeket. Végtelen erdőségekből kiemelkedő városokról és az éjszakában lámpások fényétől csillogó tavakról meséltek, és az ország szívében álló toronyról, aminek jelzőtüze sosem aludt ki és messzi földekre ellátszott. Szárnyra kapott tehát a legenda az országról, ahol még éltek az Ősi Elfek. A szájhagyomány szerint egyszer egy embernép királyuk, Fathred alatt megerősödött és felkerekedett délnek, hogy az ott elterülő földeket meghódítsa magáénak, de Dél-Etrandban vereséget szenvedtek egy király ellen, aki vörös páncélt viselt, pajzsfal kísérte, és a harcmező lángba borult. A Főnix Császár néven vált legendává, és Neressa császári családja tőle származtatja magát

Ezekben az időkben törtek ki az első háborúk, amelyek között a legnagyobbat az erdő elfek vívták szomszédaik ellen, amikor még az Ősi Elfek emléke a fülükben csengett és az elveszett dicsőségüket az új világban akarták újjáéleszteni. Számításaik között nem voltak az őslakos fajok, az embereket is alá akarták rendelni sőt néhányan még a nemes elfek félreállításáról is suttogtak. És szemük előtt ott lebegett a legenda a mesés Déli Királyságról is, fűtötte a szívüket annak az ígérete hogy majd erőiket egyesítik a távoli ország urával és visszaáll az ősi rend, ami majd gazdaggá és hatalmassá teszi őket. Hirtelen támadtak rá a szétszórt gyíkember közösségekre, és feldúlták az emberek táborait is a síkságokon, akik végül legyűrve ellentéteiket megpróbáltak eggyütt működni. De eleinte az erdei elfek uralták a harcmezőket, támadásaik szétzilálták az ellenségeiket és az erdős vidékeken íjászaik sorra cserkészték be ellentámadó apró törzsek csapatait. De a harcmodor előnyeit az emberek lassan eltanulták: saját erdőjárókat szerveztek és mindkét oldalt tizedelő állóháború lángolt fel Dragoc délkeleti vidékén. Végül a gyíkemberek "fekete vizükkel" erdőségeket gyújtottak rá a megbúvó elf csapatokra, és később határmenti településeikre. A virágzó déli királyság legendája a leáldozó sikerek idején lassan elhalványult, és a bolondok álmává korcsosult el. Az erdőelfeknek a lángoló otthonaik láttán megváltozott a véleményük, a fő druidák és a királyuk megegyezése alapján békét akartak kötni az emberekkel és a gyíkemberekkel, ami többé kevésbé sikeresen alakult

A népük még mindig bosszút akart állni a felgyújtott erdőkért és a háborúban elveszett elfekért, de csak néhányan mertek nyíltan ellenszegülni vezetőik döntésének. Nem sokkal később már sokan voltak akinek indulatait a maréknyi szónoknak sikerült felkorbácsolnia. Királyuk és a fő druidák tiltásával nem törődve felkerekedtek, és újra fellángolt a háború. A szakadár elfek ott csaptak le az ellenségeikre, ahol éppen érték őket: gyilkoltak, gyújtogattak, és fosztogattak megbánás és kímélet nélkül

Bár a bosszúvágy vezérelte őket, sokak szerint egyszerűen őrültek voltak és már nem ismerték az ész szavát. A felkelők vezetőjét Throm"Fanak hívták. Hangja harsány volt és tiszta, pengéje éles és gyors, íja halálosan pontos. Sok erdőelf mint vezérét látta benne, bosszúról és a vezetőik gyávaságáról beszélt, számára a háború sosem ért véget

A renegátok kegyetlensége nem ismert határt, a nőket és gyermekeket sem kímélve tomboltak a határvidékeken. A házakat porig égették, az értékes és mozgatható dolgokat elvitték, az állatokat helyben levágták és amit nem ettek meg azt szétszórták a varjaknak, a gabonát a rágcsálóknak. A druidák szerint az őrületük gonosz mágia munkája volt, és már nem voltak önmaguk. A felkelők sikerei csak addig tartottak, amíg mellettük volt a meglepetés ereje, de hamarosan a szervezetlen csoportjaik szétszóródtak a vidéken. A király serege és az ember törzsek hamar összeszedték magukat, és a kisebb dúló csoportokat egyenként verték szét. De volt sereg ami össze tartott, és győzelmet felettük csak kínkeserves harcok árán sikerült aratniuk. Sok felkelő meghalt, mások önként vetettek véget életüknek, de a legtöbbjüket vagy erővel fogták el vagy megadták magukat. Nem sokkal Throm'Fa veresége és elfogása előtt az egyik hatalmas sereg ahelyett hogy a segítségére sietett volna, uruk Lanhayr vezetésével délre tört a Szürke hegység felé eltökélve hogy megkeresi az elveszett királyságot. A bátorságuk és eltökéltségük útjába kevesen álltak, és a király parancsára nem vették őket üldözőbe, az ügyük már elveszett. A falként meredő hegyeket elérve Lanhayr és serege nyugatra fordult hogy megkerüljék őket, ezután örökre elvesztek

Throm'Fa népét kegyetlenül megkínozták: az emberek bosszúból sok foglyot véresre vagy halálra vertek, füleiket kiszurkálták, és sokféle más kínzásokat követtek még el. A király és a druidák foglyokra szabott végső ítélete pedig nem halál volt, hanem száműzetés. Miután szélnek eresztették őket néhány generáción keresztül a Dragoc és a Szürke hegység közötti síkságot lakták. Később Lanhayr nyomát követve elindultak délre, megkerülték a Szürke hegyeket, ám sem Lanhayr népét sem az éjszaka királyságát nem találták ott, csak a a Szürke hegyek elérhetetlen csúcsain a végtelen fagyos, kopár tájra néző elhagyott tornyokat amik mára nem láthatóak, valószínűleg romba dőltek az évezredek alatt

Azt beszélik, ebben az időben kerültek kapcsolatba Neressa birodalmával. A császárság a Sarló tó partján épült városát felprédálták, de a hegyekben épült erődvárost nem sikerült elfoglalniuk. Ezután a tundravidék kisebb népeit kezdték szorongatni és uralmuk alá hajtani, majd letelepedtek a vidéken. Aztán valami oknál fogva furcsa, elf (és emberi) mértékben csúf utódaik születtek. De ahogy felnőttek termetük nagy volt, bőrük kemény és izmaik erősek, ők voltak az orkok. Talán csak ők maguk rejtett hagyományaiban él hogy mi is történt, miért változtak meg ilyen rövid idő alatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
 
Az Óidők
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ways of Darkness :: Játékhoz tartozó :: Tudnivalók a játék világáról :: Történelem-
Ugrás:  

Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Free blog