Ways of Darkness

Egy olyan fantasy, amit még sohase láttál.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Ways of Darkness - English/Angol


Share | 
 

 Az Ősidők

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Az Ősidők   Pént. Ápr. 02, 2010 2:11 pm

A világ létrehozásáról semmit sem lehet tudni. Viszont a kontinens őslakosairól annál többet.
Az első ismert népet egyszerűen az "ősöknek" hívták.

Kasztrendszerben éltek. Aki harcosnak szüeltett, az élete végéig az is maradt, és az utódai is harcosok lettek. Aki rabszolgának születt, az élete végéig rabszolga maradt, és az utódai is azok voltak. A papokal úgyszintén ez volt.



Csakhogy az ősök templom rendszerében gyakorlatilag a fajtától függet a rang is.
1. Maessepreost Despotanfras - A papok. A templomi rendszerben a legmagasabb rangon álltak. A gyíkemberekhez hasonlítottak, viszont különböztek tőlük: szemeik nagyobbak voltak, és a külsejük nagyon sokban különbözött (a mágia használata által is, és a gazdagság álal is). Csak nekik szabadott varázsolni.
2. Sceotan Fras - A harcosok, az őrök, és a munkafelügyelők. Teljesen megegyeztek a gyíkemberekkel... sőt mitöbb, ők gyíkemberek is voltak, csak akkoriban még nem nevezték őket azoknak (később, az ősi elf hódítás/gyarmatosítás időszakában ragadt rájuk a gyíkember név)
3. Micel Ceorl - A rabszolgák osztályába tartoztak. Nagyok voltak, mindig is el voltak nyomva. A nagy fizikai erőt igénylő munkákat végezték el. Ők voltak a trollok és az ogrék ősei.

Úgy éltek, mintha városállamok lettek volna, és a templomok lettek volna a városok. A templom fel lett építve. A felszíni részén volt az imádkozó helység, ahol a szertartások voltak, és az emelteken voltak a papok szálláshelyei.
A templom építői viszont a föld alá is elmerészkedtek. A földalatti részeken voltak a harcosok és a rabszolgák szálláshelyei, és a raktárak.
Ha túlnépesedés volt, nem építettek új templomokat - a meglévőket kibővítették.... ez volt talán az egyik oka annak hogy a föld alá is építkeztek.
Az ősök tisztelték a természetet. A nyersanyagokat nem a felszínről szerezték be. Az ércet, az aranyat és az építőanyagokat a föld alál bányászták ki (fát nem használtak, a föld alatti sziklákat használták az építkezéshez... viszont ha új templom épült, akkor egy hegy szikláit használták fel), és földalatt található gombákat ettek.
A harcok folytak a felszínen, és a föld alatt egyaránt. Ha egy templomot legyőztek és elfoglalták, akkor az ellenség templomát lerombolták, a papjaikat kiírtották, a harcosaikat (már ha egyáltalán maradtak túlélők) és a rabszolgáikat pedig a saját templomukba vitték.
Az ősök népét a vallás tartotta össze. Az államhatalom és a vallás teljesen össze voltak olvadva. A papok és a nemesek ugyanazak voltak (tehát a papok voltak a nemesek). A főpap rangja megegyezett a királlyal/császárral.... tehát a főpap volt az uralkodó.

Egyszer viszont történt, hogy egy sceaton fras, Abednago Forstrang Zarek, titokban kémkedett a maessepreost despotanfrasok után.... titokban eltanulta tőlük a mágia művészetét. A társainak is megtanította amiket tanult.
A népüknek már elegük volt a Maessepreost Despotanfras-ok (a papok) önkényuralmából, egyedül a vallás és a kötelesség kötötte őket a rangjukhoz, és a rendszer.
Kihasználva a helyzetet, Abednago lázadást szított. A maessepreost despotanfrasokokat sikerült legyőzniük, és kiírtották mindet. Kikiáltották az egyenlőséget, a kasztrendszer véget.
De ez még csak az ő templomuk volt. Hamarosan a seregeik elkedzték fosztogatni a többi templom kereskedelmi útvonalait, és később sorra lerohanták az összes templomot.
A Maessepreost Despotanfras faj kihalt, a Sceotan Fras-ok kardjai és lándzsái által.
Viszont Abednago Forstrang Zarek céljairól senki sem tudott.
Zarek egyesítette a templomokat. Megszüntette a templomi rendszert, és elrendelte hogy éljen mindenki a felszínen, külön házakban.
Kikiáltotta a Gyíkember Birodalom megalapítását. Azantól a templomokat csak imádkozásra és szertartásokra használják.
A micel ceorlokat szabadon engedték. Brutang földjeire mentek, ahol belőlük lettek az ogrék és a trollok.

A gyíkemberek a régi templomrendszer végetvetése miatt megváltoztak. Békésebbek lettek, de közben szabadság-mániásabbak is.

A birodalom eleinte nem volt túl nagy. A templomi rendszer időszakában a felszínen nem is építkeztek, így egyáltalán nem terjeszkedtek. A birodalom megalapítása után indult el a terjeszkedés. Eleinte csak a mai Dél-Nyugat Etrandra terjedt ki a területük. Később tovább terjeszkedték. Elfoglalták a tengerpartokat, beleértve Kelet-Etrandot. A hegyeket (Észak-Etrandot) és Brutang fagyos földjeit elkerülték.
Ezenkívül sikerült egy szigetre is rábukkanniuk, ami mára már nincs rajta a térképeken. Oda is letelepedtek.

Ahogy növekedett a birodalom, úgy kezdtek a gyíkemberek áttérni az átaluk kiírtott maessepreost despotanfrasok életmódjára: rabszolgákat szereztek, még az egyszerű polgárok is rabszolgákkal rendelkeztek, a vallási vezetők és a kiváltságosak (akiknek sok pénze volt) fényűzően éltek.
Viszont meg kell jegyezni, hogy annak ellenére hogy rabszolgákat tartottak, nagyon emberségesen bántak velük. Törvény védte a rabszolgák életét, büntetlenül a gazdák sem ölhették meg őket. Ráadásul azoknak a rabszolgáknak, akik fontos munkát végeztek, pénzt kaphattak és a pénzen kiválthatták szabadságukat.

Az Ősi Gyíkember Birodalomban despotizmus volt. Az uralkodó szétválasztotta a világi hatalmat (uralkodó, nemesek, nép) és a vallási hatalmat (főpap, papok, hívők), mondván hogy "A hatalom elvakít és megront, a papoknak viszont jó látóknak és tisztáknak kell lenniük, életük végéig". Ennek ellenére a papokat is elérte a korrupció, ők is elkezdték a pénzt, a hatalmat és a fényűzést halmozni.
A birodalom elég hosszú életű volt. Több mint 15 000 évig talpon állt, a leghatalmasabb birodalomként ami valaha létezett.

Viszont egy idő után (a birodalom alapítása után vagy 15 000 évvel) beálltak a gondok. A hódítások és a terjeszkedés véget ért, nem volt honnan több rabszolgát keresni. A szigeten az életkörülmények nem voltak a legbarátságosabbak, a kontinensen a nép vallási hite kezdett egyre jobban ingadozni, és az uralkodók hírneve is kezdett egyre jobban elszürkülni.
De ez még csak a kezdet volt.

A kontinensiek már képtelenek voltak a szigetieket támogatni.
A birodalmat ketté választották: a Szárazföldi Gyíkember Birodalomra (amelyik a kontinensen volt), és a Tengeri Gyíkember Birodalomra (amelyik a szigeten volt)
A Gyíkember Birodalom kettéosztásával kezdetét vette az a korszak, amelyikről úgy beszélünk mint "Egy ősi civilizáció sötét korszaka, az ősi műveltség végnapjai"
300 évvel ezután a Szárazföldi Gyíkember Birodalom már elkezdte a végnapjait élni. A nép folyamatosan és egyre erősebben lázadozott, és a földalól előbujkáló, hegyekben újonnan megtelepedett törpök egyre nagyobb fenyegetést kezdtek jelenteni a Szárazföldi Gyíkember Birodalomra.
Mivel a birodalom már a lehető legnagyobb méretre ki volt terjesztve, nem volt honnan rabszolgákat keresni. Így néhány helyen a meglevő rabszolgáknak kellett többet dolgozniuk és embertelen körülmények között élniük (amelyeknek a következményei rabszolgalázadások lettek), más helyeken pedig a gyíkembereknek kellett kezükbe venniük a szerszámokat. Az élet kemény lett. Sok gyíkember rájött hogy milyen volt a rabszolgák élete, és tudták hogy a fényűzésnek vége. A rabszolgatartás véget ért. Az uralkodó hatalma egyre csökkent, közben a főpapok, hadvezérek és nemesek kezdték átvenni a hatalmat. A birodalom bukásakor a gyenge uralkodó már csak egy bábú volt.

Ráadásul ahogy a rabszolgatartó rendszert folyamatosan felváltotta a mai feudális rendszer őse, úgy lett az egyház egyre korruptabb, miközben az uralkodó hatalma gyengült és gyengült. Persze a rabszolgatartás végetérése miatt a korrupt egyház is kezdett elszegényedni. Az egyház és a birodalom gyengítették egymást.

A hadsereg valaha csak gyíkemberekből állhatott. De mivel a hadsereg létszáma egyre csökkent, zsoldosokat kellett hívni, hogy megvédjék a területeket a betolakodóktól. Ezek a zsoldosok ogrék és goblinok voltak. Viszont ők nem érezték a birodalmat hazájuknak, idegenek voltak ott, és csakis pénzért harcoltak.
Így meg kellett növelni a népre rót adókat, amiknek eredménye mégtöbb lázadás lett.
A lakosság lázadása nem csitult, és a törpök kezdtek lefelé menni a hegyekről, fosztogatni a hegyoldali falvakat.
Az akkori uralkodó, Shad Daegraed Zarek már nem bírta a harcot a lázadókkal és a kívülről jövő fenyegetéssel. Az uralkodó pénzügyi gondjai már csak hab volt a tortán. Újabb és újabb területeket kellett feladnia az uralkodónak. Végül a birodalom fővárosába is betörtek, és az uralkodót - családjával együtt - kiírtották.
Ez jelentette a Szárazföldi Gyíkember Birodalom végét.
Viszont az uralkodó halálával a lázadások mégjobban erősödtek. A lázadóknak sikerült a törp megszállókat visszaüldözni a hegyekbe.
A törp invázió végetért, sikerült békét kötniük és kibékülniük.
Viszont maradt egy birodalom, uralkodó nélkül.
A főpap ideiglenesen átvette a hatalmat, és feloszlatta a birodalmat. A népet eloszlatta. A városokat mindenki elhagyta, a birodalom széthullott sok kicsi törzsre, amelyek az erdőkbe és a mocsarakba mentek, kialakítani ott új otthonaikat.
Így a valaha nagy építészekből, rabszolgatartó nemesekből, korrupt papokból, nagy harcosokból, és földművelő polgárokból egyszerű erdőlakók lettek. A despotizmus, a nemesség, a rabszolgatartó rendszer és a gazdasági rendszer végleg megszűnt, helyébe törzsi életmód jött.

A birodalom még meglévő szigeti részéről azóta sem hallott senki, viszont a pletykák azt mondják hogy még mindig létezik.

Eltellik 1000 év...

Ezekben az időkben csakis az Ősi Elfek (mára már kihaltak), Törpök, Gnómok, Félszerzetek és Gyíkemberek éltek. Az ősi elfek élete egyszerű volt. Boldogsá uralkodott mindenütt. A gyermekek az erdei tavakban fürödtek, az ifjak fát másztak és vígan zenéltek, a felnőttek a nép élelem ellátásáról gondoskodtak, az idősek történeteket meséltek a kicsiknek.
A gnómok és a törpök népesítették be Észak-Etrand hegyeit, a gyíkemberek szét voltak szóródva, a félszerzetek úgyszintén.
Az ősi elfek egy ismeretlen szigeten (nem azon amiről eddig szó volt) éltek, ami mára már nem létezik.

Az ősi elfek boldog és békés idői nagyon sokáig tartottak. Míg egy napon...
Egy felnőtt rájöt arra, hogy az állatok húsát is meg lehet enni. Ezzel kezdődött a vadászat.
A baj korai jelei már most kezdtek látszani: kisebb földrengése voltak, fák dőltek ki, tavak száradtak ki. A nép így a gyűjtögetésről áttért a földművelésre. Létrejött a vagyon, a rabszolgaság, és egyben a bűnök is létrejöttek: hazugság, mohóság, hatalomvágy, gyilkosság, düh, felsőbbrendüség-érzet, arrogancia, lenézés, és még lehetne sorolni.
A sziget, ahol éltek, kezdett semmivé válni. Az ősi elfek elősször a sziget belsejébe kötlözgettek. De előbb-utóbb rájöttek: menekülni kell.
Hajókat építettek, mentették ami menthető. Átköltöztek arra a helyre, amit a játékban élő népek ismernek, amik fel vannak térképezve (akkoriban persze nem voltak feltérképezve).

A költözgetés persze nem volt teljes mértékben barátságos. Észak-Etrandban a törpökkel és a gnómokkal, Froturnban, Dél-Etrandban és Dragocban pedig a gyíkemberekkel kellett megküzdeniük.
Szinte mindenhol harc árán tudtak csak letelepedni. Ha legyőzték az őslakosokat, mind egy szálig lemészárolták, és csak a leggyorsabbak és a leg szerencsésebbek menekültek. De az ősi elfek nem mindenhol arattak diadalt. Néhol a túlélők összegyűltek és csatlakoztak más őslakosokhoz, hogy felvegyék a harcot az ősi elf megszállókkal szemben. Néhány helyen sikerült önállónak maradni, néhány helyen viszont bele kellett törődniük az ősi elfek megszállásába.
Az ősi elfek úgydöntöttek hogy a múltukat örökre elfelejtik.

1000 évvel később, Egy újabb folyamat indult meg. Az ősi elfek a lakóhelyüktől függően elkezdtek változni.
A Dragocban letelepedettekből lettek az Erdőelfek.
A Froturnban letelepedettekből lettek a Nemes Elfek.
Az Etrandban letelepedettek pedig annyira megváltoztak, hogy belőlük lettek az emberek.

Az erdőelfek visszatértek őseik életmódjához. Az erdőben éltek, és a természet kihasználása helyett egybeolvadtak a természettel.
A nemeselfek királyságot alapítottak, kővel építkeztek, és vasból kovácsoltak.
Az emberek nomádok és barbárok lettek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
 
Az Ősidők
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ways of Darkness :: Játékhoz tartozó :: Tudnivalók a játék világáról :: Történelem-
Ugrás:  

Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | www.sosblogs.com