Ways of Darkness

Egy olyan fantasy, amit még sohase láttál.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Ways of Darkness - English/Angol


Share | 
 

 A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Pént. Szept. 12, 2014 10:52 am


Dél-Etrand mindig is Etrand legelmaradottabb része volt. A parasztok vas helyett bronzkapákkal és ekékkel művelik a földet, településeiket kő helyett fából készült falakkal védik (a templomokon kívül kb. minden épület fából van), az írástudatlanság még középkori mércével mérve is magas, és egyes legendák szerint Etrancoast mellett Dél-Etrand az egyetlen hely, ahol a Titanius-kultusz felvétele előtti emberi pogány hitvilág még mindig hívőket tulajdonít magának.
Bár az utóbbi legenda, az előbbiek nagyjából igazak. Dél-Etrand egyszerű agrár-beállítottságú emberek otthona, akiknek az élete munkából, evésből, sörivásból, és alvásból áll.
A terület visszamaradottságát mi sem mutatja jobban annál a ténynél, hogy még mindig vannak "feldolgozatlan" mocsarak a vidéken, amelyek több veszélyt rejtenek mint azt az ember elsőre gondolná. Aligátorok, kígyók, méregköpő rovarok, baziliszkuszok, wywernek, és egyéb mocsári veszedelmek lakják a vidéket, akik lelkiismeret furdalás nélkül végeznek azokkal, akik elég bátrak vagy bolondok ahhoz, hogy ide merészkedjenek.
A sok mocsári szörnyeteg mellett a vidék otthont ad több gyíkember törzsnek is: békés népek, legalábbis addig, amíg nem provokálod őket. Ők az egyedüliek akik elég jól ismerik a vidéket ahhoz, hogy megfelelú idegenvezetők legyenek - de ne várd el tőlük, hogy idegenvezetőid lesznek, hiszen, tipikus gyíkemberek lévén, elvannak a saját világukban, és nem veszik túl jó néven az idegenek jelenlétét (még akkor se ha az az idegen is egy gyíkember). A kalandoroknak a helyi gyíkemberek általában a "Kerüld el a mocsarat éjszaka" vagy a "Csak nappal járd a vidéket" tanácsot szokták adni. Hidd el, ezek nagyon is életmentő tanácsok - nem egy kalandor lelte halálát ezen a vidéken azért, mert nem fogadta meg a bölcs gyíkemberek tanácsait. Bár, a legbiztonságosabb döntés inkább az lenne, hogy ne látogasd ezt a vidéket....
Ahogy délebbre vonulsz, úgy kezd a vidék a szemed láttára átmenni mocsárból mocsárerdővé. Ahogy mélyebbre mész, egyre sűrűbb lesz az erdő, és előbb-utóbb olyan ponthoz érsz, ahol az erős és vastag farétegen ember már nem tud áthatolni. Ez az egyik oka annak, hogy Neressát és a Szürke Hegységet nem lehet közvetlenül délre vonulva megközelíteni (kivéve egy-két titkos járaton, amit csak az Antanathi félszerzetek ismernek).

Mindezek mellett, a vidék otthont ad egy elhagyatott erődnek, melynek már a nevét se jegyezte meg a történelem. Senki sem tudja hogy ki vagy mi lakozik a várban. Szóbeszédek szerint valami vámpírnak, vérfarkasnak vagy nekromantának ad otthont az erőd. Más mendemondák szerint az utolsó Etrandi pogányok ide vonultak vissza, és az erődöt és a mocsarakat használják bázisukként az Etrandi királyság elleni 800 éves gerilla háborújukra (már ha egyáltalán léteznek). Más mendemondák szerint egy gonosz sárkány otthona a vár.
Akármi is legyen az igazság, a mocsárerdő úgymond gyűrűként veszi körbe az erődítményt. A veszélyes mocsárerdő, és az azt lakó veszedelmek mint egy sereg védik a titokzatos erődítmény titokzatosságát, hiszen még egy kalandornak se sikerült áthatolnia az erődítményt körülvevő dzsungelen, így magától értetődően még senkinek sem volt lehetősége jobban körültekintenie s felfedni hogy ki vagy mi lakozik az erődítményben (már ha egyáltalán létezik). Egyes szkeptikusok szerint az erődítmény nem is létezik, hanem csak babonás parasztok találták ki.

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta


A hozzászólást Stephanus Tavilrond összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 04, 2014 12:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Szept. 25, 2014 10:17 am

Azt mondtam Stephanusnak hogy csak egy szavába kerül... nos még arra sem volt hajlandó... na se baj.
Mikor észre vettem, hogy bizony visszafordíthatatlanul az ajtófelé indul, elfintorodtam a háta mögött, majd utána siettem.
Kicsit messzebb a fogatótól engem egy baziliszkusz várt, és azzal tartottam lépést Stephanus lovával az elkövetkezendő úton. Bár a lény hátára fel ülni, még most is kételyeket vetett fel bennem, hogy lehet gyalog gyorsabb lennék. Tekintve azonban, hogy az utazás így nem volt feltűnő ha valaki mással utaztam, és még a varázserőmet is megspórolta nekem, nem volt mit tenni.
Természetesen, nem kerülte el a figyelmemet, az utánunk lopakodó személy. Amikor észrevettem hogy követ minket, mosoly kúszott az arcomra. Hol őt, hol Stephanust figyeltem , hátha ő is észre veszi, hol pedig az utat amerre mentünk.

Ahogy közeledtünk az erdőhöz, már akkor kezdtem érezni valamit. És ahogy egyre közeledtünk, az egyre erősebb lett. Biztos voltam benne, hogy az erdőben több ,,mágikus forrás" is található, hogy most melyik milyen távolságra az már egy másik kérdés.
Ha Stephanus nem vette észre a nemes elfet még az erdők közé értünk akkor felé fordultam, és így szóltam:
- Nem gondolod, hogy közelebb kéne hívnunk az árnyékunkat - és a hüvelykujjammal arra böktem amerre a legutóbb láttam.
Nem tehettem róla viszont, ettől a helytől egyszerre borsózott a hátam, és töltött el izgalommal és kíváncsisággal. Féltem egy kicsit, be kell hogy valljam, hogy valami történhet, de jelenleg mindennél jobban érdekelt miket rejthet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Szept. 25, 2014 10:47 am

*A lovag a tavernából való kilépés után lóra ült, és úgy-ahogy várt Gzaxiára, majd amint úgy tűnt, hogy nem fogja a nőszemély lemaradni, elindult az erdő felé a lovával. Az erdő még nem volt olyan sűrű, hogy gondot okozott volna a lovának a közlekedés. A fák között még volt bőven annyi távolság, hogy egy lovas könnyedén átvágtathatott az erdőn keresztül. Stephanus sejtette, hogy a nemeself is követni fogja. Valahogy előre érezte. Mikor Gzaxia közölte vele, hogy valaki utánuk "lopakodik", tudta - vagy legalábbis úgy gondolta hogy tudta - hogy kiről van szó.*
- Had repüljön.... legalább annál kevésbé idegesít minket. Találkoztam már vele Dragocban. Nem akart útbaigazítani, mikor küldetésen voltam..
*A kettes csapat vonult beljebb, Stephanus kardját elővette, és a lelógó sást levágta, nehogy később még akadályozza a mozgásban.*

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta


A hozzászólást Stephanus Tavilrond összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 04, 2014 12:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Szept. 25, 2014 12:27 pm

Még viszonylag jó kedvvel soroltam be Stephanus mögé ahogy az utat vágta. Az általa vágott úton én is elfértem, arról nem is beszélve hogy nála csak az a pár mágikus tőr volt, ami ilyen távlatból nem volt alkalmas bozótnyírásra.
Ahogy haladtunk, egy új gondolat ötlött fel bennem. Úgy hittem, már majdnem az út elejétől éreztem valaki jelenlétét aki a nyomunkban volt. Az erdőben mélyebbre jutva azonban rá kellett jöjjek hogy egyre több nesz, villanás, vagy mozgás egyre több utánunk settenkedő jelenlétét jelzi.
Egy pillanatra az egyik kezemmel elengedtem a gyeplőt, majd a szabad kezemmel egy általam egyszerű(bb)nek titulált varázslatba kezdtem (ami mondjuk lehet Stephanusnak igen csak fejtörést okozhatott volna első pár próbálkozásra. A mozdulatot azzal zártam hogy a hüvely ujjamat és a mutató ujjamat a szemeim széléhez érintettem, ezzel felerősítve a szemeimet, és kissé megváltoztatva a látó tartományomat.
Ezzel be bizonyosodott, követnek minket, méghozzá nem is egyedül. Ugrásra készen álltam ha támadnának, de lehet hogy csak a kíváncsi helyiek...

Közben nem messze tőlünk egy szenilis öregember ült egy sziklán az erdő veszélyeire fittyet hányva. Mondván hogy vigyáznia kell az állatkáira a madarakra lövöldözött, teljesen meggyőződve arról hogy azok ,,csíkos-vér-kecskerágók", és azok bármikor lecsaphatnak rá. Munkásságát bizonyítandó, már több kisebb-nagyobb madár hevert körülötte. Fittyet hányt ránk, a lopakodókra. Azokhoz amúgy is hallótávolságon kívül volt... bár tekintve hogy a bácsi már kissé süket volt, az lehet közelebb volt, mint az ember gondolta volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Szept. 25, 2014 12:41 pm

- Göerrrrrgh.... - szólt a hörgés egy látszólag ismeretlen forrásból. Stephanus erre felfigyelt, és hátranézett. Láthatta, ahogy jóval mögötte és Gzaxia mögött egy madárszerű lény kényszerleszállást hajtott végre a mocsárban. Ez mind szép és jó volt, csak az volt az egyetlen szépséghiba, hogy a madár hátán ült valaki.
Kiderült, hogy mégse az volt, akire Stephanus gondolt. Nem az elf volt, hanem egy fekete ruhát viselő gyíkember, aki éppenséggel őrjáraton volt, és gyanúsnak tartotta két idegen jelenlétét. Ezekszerint elég gyanakvóak a helyiek.
Stephanus ennek ellenére is továbbra gyanította, hogy az elf akkor is követi, csak titokban.
A szenilis öregember dobált még kavicsokat. Több kavics pont a gyengébbik fákat találta el, ami egy "Reccs" hangot adott ki az ütközés után. Szerencsére nem Stephanus és Gzaxia közelében történtek ezek a reccsenések.
Stephanus folytatta az útját, remélve hogy Gzaxia követi. Mindeközben a gyíkember őr dühösen felállt, megvárta míg a madárja is erőre kap, majd mérgesen odament az öregemberhez....
Annak ami az öregember és a gyíkember között fog történni, Stephanus és Gzaxia már nem lehetnek tanúi, hiszen valószínűleg már lehagyták őket.
Mindenesetre, egy idő után a gyíkember újra megjelenik a madarával. Ahogy Stephanus és Gzaxia beljebb menetelnek, úgy már lehet emberszerű suttogásokat hallani. Stephanus ezeket meg is érti, tekintve hogy beszéli a Sceotamagi (gyíkember) nyelvet. Néha az amúgy Sceotamagi-nyelvű szövegbe beillesztenek Despotanmagi-nyelvű szavakat, kifejezéseket, sőt, esetenként egész mondatokat is, amiket Gzaxia is megérthet. A Sceotamagi nyelvet beszélő gyíkemberek a Despotanmagi-t szent nyelvnek tartják, úgyhogy több rituáléhoz is kapcsolódik ennek a nyelvnek a használata.
A suttogásnak tűnő halk beszéd alapján ezek is járőrök, de ezek gyalogos őrök, nem madárháton szárnyaló járőrök. Úgytűnik a harci-páros gyíkember területre érkezett, és lehet hogy bölcs döntés lenne igénybe venni az útmutatásukat.*

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Szomb. Okt. 04, 2014 1:28 pm

Puszta kézzel vájt magának utat a sűrű rengetegben. Nem volt emberek vagy elfek közt, lándzsája használhatatlan volt a célra, kardját pedig inkább kímélte olyan alkalmakra, melyekre igazából rendeltetett. Egyébként sem akart fegyvert emelni az itteni növényzetre, a környéken szórványosan élő lápi népek és leginkább feltételezett sámánjaik minden bizonnyal nem vették volna jó néven... ám aki nyers erejére támaszkodott, az valamennyire beleillett a természet rendjébe, nemde? Így vagy úgy, de egy mocsár még egy sárkány számára is nyújtott potenciális, ismeretlen veszélyeket, még ha teljes valójában is mutatkozott meg.
Ő márpedig másmilyen volt, s ezt felesleges taglalni. A vidéket ugyan nem ismerte igazán, magát a terepet és a viszonyokat igen, s már csak ezért is volt igaz, hogy a kisebb test kevesebbet nyom. Ezt más monsztrózus hüllők is megfogadhatták volna, de neki még csak nem is kellett, eleve réges-régen leszokott a termetes utazásról, s a barlangnyi arany összeharácsolásáról. Nem szokott sok időt egy helyen tölteni, s nem szeretett visszamenni rendszeresen helyekre, amit mások egyébként is megtalálhatnak. Ezért is volt annak a híve, hogy annyit kell szerezni, amit magával is vihet. Más célja egyébként sem volt az életben, minthogy élni és keresni tovább, s elűzni a tétlenség által gerjesztett unalmat.
Ettől függetlenül továbbra is érdekelték a potenciálisan értékes, esetlegesen nagyhatalmú tárgyak, s egyéb eszközök, esetenként lények. Ami ért valamit, az azért, mert volt mennyiség, amit megfizettek érte. Ami pedig hatalmas volt, hát azért, mert valami benne azzá tette. Az ilyesmiket számtalan okból kifolyólag megérte hát beszerezni, s nem mindenkinek álltak rendelkezésére olyan adottságok, mint neki, s így a kompetíció hasonló esetekben mindig a minimálisra zsugorodott, annyira hogy alkalmanként még osztozkodásra is futotta. A most adódott alkalom sem lehetett másmilyen, utána járni az elmúlt hónapokban szárnyra kelt mendemondáknak, melyek sokáig szunnyadtak legutolsó virágkoruk óta.
A mocsári romok mindig is különlegességeknek számítottak, így jutott erre az emberszemmel istenek háta mögötti vidékre, mely azonban nyüzsgött az élettől a maga módján. Őt ez nem zavarta, hacsak az itteni élet nem az övét igyekezett éppen megkeseríteni, vagy megrövidíteni. Nem egy lénnyel kellett megmérkőznie, s nem is egynek sikerült majdnem meglepnie őt, így hát óvatos volt még akkor is, mikor nyilvánvalóvá vált hogy értelmes lények jártak-keltek a sűrűben, nem is olyan messzire tőle. Nem foglalkozott egyelőre velük, ez volt a vadon törvénye: ha másként tett volna, úgy vele is foglalkoztak volna, ami alkalmanként lelassíthatta, hiába volt türelmes lény. Persze, előbb vagy utóbb fel kell majd vennie valakivel a kapcsolatot, mindig jól jött némi jobb helyismeretű társaság, ha másra nem, hát élő páncélzatnak ki tudja micsodák ellenében.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 12:38 am

Minden rezdülésre, minden neszre próbáltam figyelni, a szemem végig követte azokat akik körülöttünk voltak, pont úgy mintha vadásznék. Az igazság viszont most az volt, hogy azt próbáltam elkerülni, hogy valaki ránk vadásszon. És reméltem, hogy egyetlen nyílhegy sem szegeződik rám.
Megpróbáltam kicsit felzárkózni Stephanus mellé amennyire a helyzet engedte. Majd ismét körbe néztem, és az ősi nyelven megszólaltam. A hangom tiszta volt és erélyes, azért hogy a lehető legtöbben hallják, de nem rendre utasító, hanem lassan beszéltem, hogy szavaim megfontoltnak hassanak.
- Üdvözletem, nincs mitől tartaniuk, nem hozunk mi bajt. Sőt talán ki is tudjuk segíteni egymást. Egy gonosz aura fészkelhet az erdőben, segíthetünk feloldani, eltüntetni... - na most ez utóbbi szavaim után kezdtem kicsit rosszul érezni magam, teljesen úgy hangzott számomra mintha egy Titanius pap szájából vettem volna ki a szavakat..- sőt, akkor Stephanius is mondhatta volna... de lehet csak képelődöm. De folytattam.
- Örülnénk az útba igazításnak. Egyéb esetben, ha békén hagytok minket akkor mi is békén hagyunk titeket... - ezt persze arra értettem ha nem támadnak akkor mi sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 5:07 am

*Miközben Stephanus és Gzaxia beljebb vonultak, a dzsungel meghódításával próbálkozva, addig a suttogások nem álltak meg. valójában a két idegen egy gyíkembert se láthatott itt, hanem csak a suttogásnak tűnő beszédeiket hallhatták. Az egyikük válaszolt Gzaxiának, az ősi nyelven.*
- A mi népünk nem vesz részt idegen intrikákban. A sötét aura egy mítosz, és ha nem vagytok bolondok, most visszafordulhattok... De ha még is hiányzik néhány kereketek, menjetek csak tovább, mi nem állítunk meg titeket. Azért jó tanácsként, ha lehet, csak nappal haladjatok.... - mondta egy suttogó hang.
- Csak nappal.... az éjszaka nagyobb veszélyeket rejt mint akár egy sárkány.... - mondta egy másik suttogó hang.
- Legalább azt meg tudjátok mondani, hogy merre található ez a mitikus sötétség forrása? - kérdezte Stephanus a gyíkember nyelven, irónikus hangnemben. Stephanus nem beszélte az ősi nyelvet, ezért kérdezett a gyíkember nyelven. Azt se tudta hogy Gzaxia és a gyíkemberek miféle szavakat váltottak előbb.
- A mitikus sötétség forrása? - kérdezett vissza egy suttogó hang nevetve.
- Az erdőgyűrű, ami azt az ismeretlen valamit körülveszi, mely oly sok mítosznak és pletykának a tárgya. - válaszolt Stephanus, lapos hangnemben.
- Áh, te legalább pontos vagy, nem úgy mint a társad.... Délkelet, utazó.... Felismered abból, hogy még nappal is olyan veszélyes, mint ez a hely éjszaka, hahaha.... De én a helyedben már most visszafordulnák. - válaszolta a suttogó hang.
- Köszönöm az információt, akárki is vagy.... - válaszolt Stephanus, valamelyest flegmán, még mindig a gyíkember nyelven. Majd Gzaxiához fordult, és most már az emberi nyelven szolt hozzá.
- Délkeletre kell mennünk. Arra lesz a vár. - mondotta a lovag Gzaxiának.
És ezzel a lovag elindult délkeleti irányba, remélve hogy a sötételf követi. Érdekességként, délkeleten a kettes talál valamit, ami kitaposott úthoz hasonló.... a dzsungel közepén egy vékony szakasz, ahol nincs növényzet, vagy csak minimális. Egy nagyon vékony szakasz, csak egy út. Egy út, amely egyenest délkeleti irányba megy. Ez nagyon is gyanús, tekintve hogy a pletykák és mendemondák szerint az erődöt egy áthatolhatatlan mocsárerdő veszi körül, és nem vezet oda semmiféle út. Lehet, hogy egy olyan embernek, aki életét városokban vagy falvakban töltötte, ez abszolút nem tűnik útnak, de a sűrű növényzetű mocsárerdő közepette egy ilyen ritkásabb növényzetű szakasz csakis út lehet.
- Szerinted ezen az úton menjünk tovább? Csapda is lehet.... - mondta Stephanus, majd hirtelen szemét ütötte egy különleges látvány - egy csont, valamint egy levágott kéz. Az előbbi túl "egész" volt ahhoz, hogy tényleges hallottól származzon, az utóbbi pedig látszólag egy zombitól származott. - Úgyhiszem itt nagyon is jártak élőholtak...
Mindeközben egy valós sárkány is járta a vidéket. Igaz, nem tomboló sárkány formában, hanem emberi alakot felvett drakón képében. A puszta kézzel utat csináló nőszemély folyamatosan haladt, valószínűleg nem tudva semmit arról hogy mégis miféle nagy dolgot fog találni. Az útja közben a mocsárerdő másik oldalát saját szemével láthatja - a sztereotipikus bűzös, embereket elnyelő, mérget köpő szörnyekkel teli rémálom helyett egy idilli táj szép, színes, nagy virágokkal, lepkékkel, békésen mendegélő gyíkocskákkal, a méregzöld szín helyett gyémántkék, smaragdzöld és aranysárga színekben pompázó békák, és a helyi virágokat beporzó méhek. Néhol még fürdésre alkalmas tavacska is van, ellentétben az undorító mocsári víztől. A természetes, civilizáció rontó hatásaitól mentes környezet. Az idillit viszont hamarosan megtöri az a tény, hogy ezen virágok közül jónéhány húsevő virág, a színes békák valószínűleg egy helyben élő gyíkember mágus háziállatai, aki túl sok szabadidővel rendelkezik, és mágiáját a békái "kifestésére" használta. Valószínűleg ez az egész szép hely a mágus kertje, és minél szebb valami, annál nagyobb a valószínűsége hogy csapda. Igaz, nincs ház a közelben... lehet hogy mégis természetes szépség, mintsem hogy egy varázsló munkája?
Mindenesetre, ha Tiamat továbbvonul abba az irányba, amiben eddig ment, akkor elég hamar visszatér a bűzös, méregzöld dzsungelbe, amely tele van különbnél különb rusnyaságokkal, például méregköpő sárkánylegyekkel. Nem kell sok utazás - talán öt percnyi gyaloglás - addig, míg Tiamat is elérkezik ahhoz az útszakaszhoz, ahol Stephanus és Gzaxia tűnödhetnek, hogy tovább menjenek-e az úton vagy sem.

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 7:11 am

Fejét vakarva állt meg a két világ határán. Egy cseppet sem tetszett neki semmi sem, amit ott talált, az ilyesminek végtére is nem hasonló vidékeken lett volna a helye, s nem kellett sokáig nézelődnie, hogy az itteni flóra és fauna teljességgel valami nem egészen normálisra utaljon, ami itt folyt. Szemernyit sem hasonlított omladozó falakhoz és félig elsúllyedt oszlopokhoz, vagy elhagyatott erődítményekhez. Nem volt gyáva lény, de amiről nem suttogtak a déli emberek, azok olyasmik voltak melyet aligha hagytak el élve a felfedezőik, hiába nem tartozott a gyengébb fajok közé. Itt nem igazán tudhatta, mit is fog találni, ellentétben a romokkal, még ha megmártózni egy tóban nem is lett volna olyan dolog, melyet gyakran mulasztott volna el egy ehhez hasonló helyen. Más körülmények között jobban megérte volna errefelé vizsgálódni, de főleg ha körüllengte ezt a kis "szigetet" a mágia, sokkal felkészültebben kellett volna felfedezni, amihez szükség lett volna "gyalogokra", melyek nem akadtak kéznél.
Tovább ment hát, rá se lépett a zöld pázsitra, félretéve a dolgot egy másik napra, de azért megjegyezve magának, hogy merről jutott ide és merre hagyja hátra. Tovább zúzta maga előtt a vegetációt, ha éppen nem fért át itt-ott közötte. Talán jobb is, hogy egyelőre egymaga társasága volt, nem haladt volna ilyen jól, ha többedmagával és ezért óvatosabban kellett volna előrébb jutnia. Ezért sem telt bele sok idő, hogy váratlanul kívül találja magát a növényfalból, egy másikkal szemben, balra pillantva pedig egy ösvényt találjon, mely egyébként balról jött, ahol nem messze két alak forgolódott. Hm, túl sok kishüllő volt a közelben, és túlságosan nem foglalkozott velük, hogy mostanáig feltűnjön, másfélék is voltak. Ráadásul, négy alak, ha jobban megfigyelte, ám a másik kettő nem voltak humanoidok, sokkal inkább hátas lények. Ami pedig az érzőket illeti, nem mondhatni, hogy összeillettek volna a küllemük alapján. Hogy ők mit gondoltak róla, azt nem latolgatta, de hogy máris észrevették, afelől kétsége sem volt. Előlépett inkább az ösvény fölé érő óriás levelek részleges takarásából, egy cseppet sem zavartatva magát, bárhogy is reagáltak a közeledtére. Mit kereshettek ezek egy ilyen helyen? Áhá, mi mást... hacsak nem egymás társaságát, ami nem volt túl hihető.
- Ahogy látom, valakik egy kicsit messzire tévedtek a tűzhelyüktől... - mondta ki félig-meddig önmagának, de elment köszöntésnek is, itt tényleg ő volt a legkevésbé nem ideillő. Egy drow és egy lovag ugyancsak furcsán festettek itt, nem hogy együtt.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 1:31 pm

Türelmesen hallgattam végig a választ, és kissé aggódtam mikor Stephanus mégis belekérdezett. De szerencsére nem lett baj, sőt plusz információt is kaptunk, már abból ítélve amit utána a lovag mondott.
- Hálásan köszönjük - feleltem a gyíkembereknek az ősi nyelven mély tisztelettel, miközben a kezem a mellkasomra tettem, és kissé fejet hajtottam. Örültem még ezeknek az információknak is. És annak is hogy megegyeztünk az élni és élni hagyni csodálatos szabályában.
Persze azért nem maradtam le Stephanustól sokkal, sőt egyből utána siettem.
Elfintorodtam, ahogy megálltunk. Nem tetszett, ahogy a bizonytalanság sem.
- Kettőnk közül te vagy az élőhalottak szakértője, nem? - kérdeztem kicsit kérdőre vonóan az egyik rothadó zombi cafatot vizslatva. Ezt a feltételezésemet arra alapoztam hogy Stephanus Titanius lovagja, szóval elvileg csatázott már eleget élőhalottakkal... Bár ha olyan nagy szakértő lenne, lehet már engem is felismert volna... bár ahhoz nem elég ügyes varázsló, na mindegy nem is itt tartottunk.
- Hányszor voltál már ilyen helyzetben? - kérdeztem közben eltűnődtem azon hogy lehet kevesebbszer mint én... Ha akartam volna felderíthettem volna a terepet, de nem akartam fölöslegesen a varázserőmet pazarolni előre.
Már észleltem a közeledőt nagyon valószínű sokkal az előtt hogy Stephanus észrevette volna. Nem tehettem róla, szeszélyes egy nőszemély vagyok, az új érkező ténye, kissé felvidított.
- Hasonló jókat - kuncogtam, és azon kaptam magam hogy leplezetlenül vizslatom végig mégis mi féle szerzetet fújt ide a szél hozzánk, ezúttal közelebbről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 1:51 pm

"Hányszor voltál ilyen helyzetben?" - csapta meg Stephanus fülét Gzaxia kérdése. Stephanus válasza nem volt azonnali. Egy pillanatra megállt, a mutatóujját az orra és szája közti területre rakta, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után megszületett a válasz.
- Sajnos ritkábban mint kellene. Banditákkal volt bőven tapasztalatom. Kultistákkal úgyszintén. De tényleges élőholtakkal szembeszállni nem volt olyan gyakran szerencsém. Na, ez undorító lesz... - válaszolt, az utolsó mondatát fintorgó arckifejezéssel, majd leszállt a lováról, s odalépett a csontokhoz és zombi cafatokhoz. Vaskezébe vette, majd hozzászagolt. A zombi cafatoknak égett hús szaguk volt, ami önmagában nem jelent az ég világon semmit. Jobban szemügyre vette a kezet jobban. A kéz még mindig olyan, mintha egy élő emberé lenne. Se nem jéggé-dermedt keménységű, se nem folyékony mint az igazi holtesté. Ez egy zombi keze, méghozzá egy olyané, aki nemrég volt itt.
Stephanus a megállapítás után lóra szállt, és megszólalt.
- A kéz tulajdonosa nem túl régen járhatott itt. Kövessük az utat. - mondta a lovag, majd elindult. Nem tartott sokáig, talán öt percig sem, míg egy másik élő -vagy legalábbis élőnek tűnő - személy társaságát kezdhették el élvezni. Ellentétben Gzaxia kuncogásával, Stephanus gyanakodva a kardjára tette a kezét, felkészülve arra, hogy krízishelyzetben kihúzza a hüvelyből. Ekkor ő lett a pléhpofás szarkasztor, aki érzéketlen hangnemben hallhatóvá gúnyos megjegyzését.*
- Nem olyan messze hogy ne nevezhessük saját országunknak eme területet. Tudtommal még mindig az Etrandi Királyság határain belül barangolunk. - hangzott el a pléhpofás szarkazmus, majd témát váltott, magára és Gzaxiára mutatva - És mégis mit keres itt egy zsoldos? Csak nem egyikünk dühössé tett valakit, akinek a kellettél több aranyérme van a birtokában?

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 05, 2014 2:41 pm

Viszonozta a valamit mulattatónak találó nő vizslató figyelmét, de mindössze néhány pillanatig tartott, pontosabban míg lovag kísérője valamivel bőbeszédűbben reagált, ami mondjuk nem tette így sem szimpatikussabbá a másiknál, tulajdonképpen nem tűnt valami flexibilis kölyöknek.
- Megnézném, hogy a most is itt kóválygó népség mennyire értene egyet a az említett határokkal... - folytatta röviden annak eszmefuttatását - de ne én legyek, aki az "agyag" felett vívott szájháborújuk felett mondjak ítéletet... Furcsa egy lovag mindenesetre, aki teketória nélkül dönti el maga, hogy kicsoda micsoda. Hogy zsoldos vagyok vagy nem zsoldos, azt én egy szóval sem mondtam. Az ilyen átgondolatlan hozzáállás ilyen vidékeken könnyen megsérthet olyanokat, akiket valaki nem akar az ellenkező oldalon találni, szóval ha jót akar magának, a helyi lakosokkal inkább ne próbáljon meg szóba elegyedni, főleg ha örömmel hozza fel az országhatárok kérdését.
Megcsóválta fejét, de továbbra is közömbös maradt mind kívül, mind pedig belül, legfeljebb a nő tűnt intelligensnek a harcossal szemben, akinek mintha inkább acélból lett volna az agya, netán kőből. De az első benyomások csak első benyomások voltak, s éppen ezért jött megnézni őket, hogy ne csak a külsőségükről derüljön ki valami.
- Milyen szerencse, hogy nem vagyok a barátjuk - folytatta - na nem is ezért fordultam meg pillanatnyilag, hanem hogy kitaláljam, vajon hogyan formálódik egy ilyen unió egy ilyen helyen? Nem lepődnék meg, ha romokat keresnének errefelé.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Kedd Okt. 07, 2014 10:24 am

- Én a helyedben nem tenném... - szóltam oda Stephanusnak ahogy közvetlen közelről kezdte vizsgálgatni a zombidarabkákat és hasonlókat. - Ki tudja még átkozottak is lehetnek... - reméltem hogy ebből megérti hogy mire célzok, ami szerintem teljesen egyértelmű volt. Ki tudja még akár milyen rontást is aktiválhat a tapogatózása közben.
Megforgattam a szemeimet ahogy Stephanus tovább nyargalt, majd utána mentem még egyet hátra pillantva a maradványokra.
Ahogy az ismeretlennel beszélt, legszívesebben a fejemet fogtam volna, de csak felhúztam a szemöldököm és úgy sandítottam rá egy pillanatra, anélkül hogy felé fordultam volna. Az az érzésem volt hirtelen, hogy ennek a palinak egyáltalán nincs humora... ez a vaskalapos szöveg, anyám... Az egy dolog hogy ő jelenleg szó szerint ,,vaskalapos".
- Mondd csak, velem is ennyire gyanakvó voltál? Mert én nem így emlékszem - kérdeztem a lovagot. Az egy másik kérdés, hogy megértettem, hogy minden okunk meg volt az okunk a gyanakvásra ilyen helyzetben, de én úgy döntöttem más eszközökkel adok helyet a gyanakvásomnak.
Azon kaptam, hogy az álláspontjában hirtelen egészen egyetértettem az idegennel. Talán alig láthatóan még bólogattam is mellé.
- Romokat? - kérdeztem érdeklődve. - Nohát, nohát még ilyesmi is van erre felé? - mosolyogtam ismét. - Még érdekes is lehet. Nem gondolod, jó lovag? - tekintettem egy pillanatra Stephanus felé, majd vissza az idegenre.
- Talán ön oda tart? Megeshet hogy elkísérnénk. Végül is több szem többet lát, és ilyen környéken ez hasznos. Mit gondol?
Meg kell hagyni, ahogy egyre többet néztem az illetőt számomra egyre érdekesebbnek tűnt az ,,aurája". Vajon miféle szerzet lehet?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Kedd Okt. 07, 2014 12:41 pm

- A civilizáció által érintetlen földeken ismeretlen az országhatár fogalma. Az Etrandi királyság megalapítása előtt mi emberek is hasonló mentalitással rendelkeztünk. Csak annyi különbséggel, hogy mi nem olyan jámbor, pacifista törzsek voltunk, mint a helyi gyíkemberek, hanem agresszív barbár hordák. Azt meg hogy mennyire vagy zsoldos.... ilyen területeken az őslakosokon kívül csak kétféle embör jár... A zsoldos, és a kincskereső. Zsoldoshoz épp elég jól felszereltnek tűnik, míg kincskeresőhöz képest kissé kis méretű a kincsek tárolására szánt hordozható tárhelye. De javítson ki ha tévedek... - darálta le a lovag a válaszát a sárkánynak.
- A mi találkozásunk körülményei kicsit mások voltak. Mi egy kocsmában találkoztunk, és nem egy Titanius háta mögötti dzsungelben... Ráadásul tudtommal ugyanazon személy volt a célpontunk. - válaszolt halkan Gzaxiának.
- Nos, ha valóban ugyanazokról a romokról van szó, amik az én eszembe jutottak, akkor valóban jól jöhet egy harcos segítsége. Viszont előre leszögezem, hogy van egy bizonyos könyv, amibe senki se olvashat bele. Még én se. Az a könyv az én célpontom. Ha emlékezetem nem csal, akkor.... - már éppen kezdett bemelegedni a lovag, könnyeden beszélni, félretéve az idegen iránti gyanakvását, mikor, látszólag minden ok nélkül abbahagyta a szövegelést.
- Valami itt nem stimmel - suttogta. Ő maga csendre intette a másik kettő útitársát, de sajnos lovának a nyihogása hangot adott ki.
Hirtelen két irányból bunkósbotokkal felszerelt csontvázak ugrottak ki az erdőrétegből. Az út két oldaláról, mindkét oldalról három csontváz. Tiamat oldalán, valamint Stephanus és Gzaxia oldalán is találhatóak lábnyomok az erdőségben, arra utalva, hogy a három személyt követték.
Három csontváz furkósbottal nem ellenség. Stephanus előrántja a kardját, és nekirohan az egyiknek. A terve az, hogy ellovagol mellette, és a kardjával jól fejbekólintja a csontvázat, amitől annak végleg el kellene pusztulnia... Legalábbis ez a terv, az hogy hogyan fog kisülni, már attól függ, hogy Gzaxia és Tiamat hogyan koordinálják a műveleteiket, és hogy a csontvázak hogyan támadnak.

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 12, 2014 2:47 am

- Hm, ha már én hoztam fel... - válaszolta közömbösen a nő kérdéseire, összefonva karjait mellkasa felett - az ilyen "sosem tért vissza" helyek tulajdonosaikat leszámítva érintetlenek, mindig lehet valamit találni. Bár kísérgetések terén én szoktam elkísérni néha utazókat, ez forgott a fejemben és azért, háth ugyanaz az úticél, ami... nem lepne meg.
Sok alkalma nem maradt gondolkodni, a lovag szinte nyomban darálni kezdte a haszontalan információit, akár egy tényleges húsdaráló, amiben fém is volt elég. Más körülmények között szórakoztató lett volna a férfi agyának alapüteme, de most nem nagyon vitte előrébb a dolgokat, bár az is igaz, hogy ő rá is ért volna.
- Senki nem mondta még, hogy túl sokat beszél ostobaságnak tűnő dolgokról? - simította végig haját - Talán olyan hallgatóságot kellene keresnie, akiknek a fülébe jutva bent is marad, amit mond, ahelyett hogy azonnal ki is jönne a másikon...
De nem használt, folytatta kifinomult eszmefuttatását, még az ő gondolataira is kihatva, melyeket szintén szépen kidolgozva pörgetett végig elméjén... de így a szavak között ragadt értelmes dolgokat nehéz volt megtalálni... áh, egy ember feje már belefájduélt volna ebbe. Ha nem hagyja abba, talán ő lett volna az, aki közbeszól hogy tegye meg. Segond, soha jobban nem örült még felbukkanó élőholtaknak, se így belegondolva el kellett ismernie, hogy a lovag tényleg volt annyira gondolatzavaró, hogy hála neki nem érezte meg a csontokat átjárt fekete mágia közelségét. Nem igazán kellett ide fegyver, még csak nem is volt gyanús, hogy az egyik elé lépve puszta kézzel próbálta meg hárítani annak furkóját, majd módszeresen a fejének letépését választotta, hogy aztán térdének egy rúgásával juttasson egy láthatatlan, nem túl nagy mágikus hullámot, melynek célja csak annyi volt, hogy megzavarja és így eltávolítsa a csontokat összetartó erőt. Ha netán maradt még egy ezidő alatt, az eztán elvett bunkóval esett neki egy másiknak, hogy pár, az előzőhez hasonlóan átitatott ütéssel rendet tegyen, egy cseppet sem sietve mindeközben. Ez hasznos módszer volt, ha nem akarta, hogy a csontok újból összeáljanak, volt már példa hasonlóan rafinált nekromantával. Ilyenkor egy átlag harcos például addig verte a csontokat, míg máér tényleg túl sok darabban végezték, hogy hasznos agytalan katonák maradjanak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Szer. Okt. 15, 2014 1:52 pm

Legszívesebben lefejeltem volna a nyeregkápát, ahogy Stephanus beszélt. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hogyan lehettem ilyen jó barátságban a lovaggal... de aztán eszembe jutott és csak mosolyogtam a dolgon. Stephanus tényleg olyan mint egy tudatlan gyerek. Bár attól féltem, hogy az ő életében nem lenne elég idő arra hogy ezen változtassak... hogy változtatni lehessen. Így most nem is igyekeztem kijavítani, vagy beleokoskodni a szövegelésébe.
- Valóban... - helyeseltem csak inkább amikor a találkozásunk körülményeire tett megjegyzést. Viszont úgy tűnt egy idő után már nem figyeltem arra mit mond. Egészen másra figyeltem. Valaki közeledett, de egyenlőre még nem tettem semmit. Így talán a többieknek fel sem tűnhetett, hogy előbb észleltem volna a bajt mint ők.
Kihúztam magam és megindítottam a baziliszkuszomat hogy mégse legyek egy helybe mikor a támadás megkezdődött. A saját lábaimon többre mentem volna, de egyenlőre nem ítéltem olyannak a helyzetet, ami egy bizonyos foknál nagyobb erőfeszítést igényelt volna. Ilyenkor talán hiányoltam hogy nem hordok kardot. Az a két tőr az oldalamon viszont túl rövid volt ilyesmihez. De ami azt illeti nem is ez volt a fő rendeltetése.
A hozzám közeleső csontvázakat telekinetikus lökéssel céloztam meg, a legközelebbi fához célozva őket. Ez talán nem hangozhatott túl meggyőzőnek... azonban az erejét viszonylag pontosan becsültem meg, hogy én se használjak túl sok energiát, de egy ilyen lökés elég volt hogy csontokat törjön össze...
Abban reménykedtem azért a többiek vannak olyan ügyesek, ha nem fordul rosszabbra a helyzet, tudnak vigyázni magukra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Okt. 16, 2014 10:18 am

*A csontváz, mely Stephanus ellensége nem volt igazi ellenség. A lovag lovával elrohant mellette, és közben kardjával megcsapta a csontváz fejét. A koponya azonnal darabokra tört, és a csontváz "összeesett", fel nem kelt.
Gzaxia telekinézise sikeresen végzett a két csontvázzal. Tiamat első célpontja is az első támadásra "szörnyethalt", majd az így kivégzett csontváztól elvett bunkósbottal lehetősége volt a második ellenfelét likvidálnia. A harmadik csontváz aki az ő oldaláról támadt, már Stephanus célpontja volt, aki az elsőhöz hasonló lovasrohammal vetett véget a csontváz élőhalálának. És így sikerült a hármasnak likvidálnia az élőholt veszélyt.*
- Ha már ostobaságnak tűnő dolgokról van szó, akkor közölném veled, hogy nincs hátasod. Ami annyit tesz, hogy ha velünk utazol, vagy lelassul a menetelés, vagy valamelyikünknek meg kell veled osztania a hátasát. Vagy találsz egy harmadik alternatívát. A döntésed? - vágott vissza a lovag gúnyosan Tiamatnak a csata után, miközben leporolta magát és visszatette kardját a hüvelybe. Ekkor végignézte a terepet.
~ Utazzon Gzaxia basziliszkuszán... Kétlem hogy pont annak a lovagnak a hátasán próbálna meg utazni, aki halálra untatja... Heh, hol van ilyenkor a nagy mágia? Valahogy odarepülhetnénk.... ~ gondolta magában a lovag, majd eszébe jutott, hogy a csontvázaknak biztosan vannak lábnyomai is.*
- Ez egy csapda. A csontvázak valószínüleg egy alternatív útvonalon jöttek, hogy egy veszélyesebb útra csaljanak bennünket. Olyan érzésem van, hogy a legbölcsebb megoldás ezt az utat követni. - közölte a csapat másik kettő tagjával.

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 19, 2014 8:44 am

Megvonta a vállát, ahogy az utolsó kollekció is szétterült a földön, majd megtaposta a heverő csontokat, nehogy valakinek kedve támadjon még újból összevarázsolni őket. Sok mód volt ilyesmire, nem volt számára idegen tudomány logikai szempontból, de nem is próbálta még eddig a nekromantákat utánozni, egyébként sem volt rá bizonyosság, hogy elsőre sikerülne. Nos, mindenesetre az bizonyosságot nyert, hogy nem voltak zöldfülű páros, legalábbis ami a járkáló csontvázak elintézését illette, amik tényleg nem egy fegyver élének, hanem inkább lapjának való munka voltak. Persze, ettől függetlenül még mindig a nő tűnt kompetensebbnek, de inkább általánosságban véve, s míg a lovag ismét rázendített rigmusára, ő inkább hallgatott. Így nehéz volt tehát megmondani, hogy végső soron melyikük is lehetett a jobb társaság, hisz megvoltak mindkettejüknek a maguk hasznos oldalai, egyelőre csak így első benyomásra. Lehetőleg még az eddiginél is közömbösebben nézett vissza a lovagra, mialatt az folytatta álláspontjának ecsetelését, amit nem éppen egy királytalálkozóra szánhatott, amennyiben jót akart magának és másoknak is. El se tudta képzelni a kárt, amit okozna, ha valakit meg tudna győzni az igazáról, már-már zseniális volt kaotikusnak tűnő gondolkodásmódja.
- Hm... - igazított rövid hajfürtjein, mint aki csak félig figyelt - ez alatt értsem azt, hogy egy lápon átvágni gyalog nagyobb ostobaság, mint páncélban egy lovon? Inkább egy gyíknak elég nagyok ehhez a lábai, egy gyalogos pedig nem nyom sokat. Ezek után a három közűl, ki is a, hm... nem én mondtam először, ostoba?
Hát, ezt a fickót se óvta ősei szeme az éjszakai égboltról, mikor megszületett...

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Szer. Okt. 22, 2014 12:46 pm

Ismét úgy állítottam meg a baziliszkusomat hogy mindkettejüket lássam. Elgondolkozva a beszélgetésben elhangzott szavakon... tekintve hogy azt hiszem az elejéről le maradtam, még a csontvázak okozta kis kavarodás kimenetelét mérlegeltem.
- A helyzet az, hogy eddig eljutottunk velük idáig a környezet ellenére... - informáltam az új ismeretlen ismerősünket, mind ezt igyekeztem úgy hogy tényleg csak informálásnak hasson. Istenek mentsenek, hogy esetleg Stephanus okoskodó, és egyre gyerekesebbnek tűnő stílusát felvegyem. Bár ha már idáig fokozódott a helyzet azt hiszem kezdett a dolog szórakoztatni.
- De az nem jelenti azt, hogy ne juthatnánk olyan helyzetbe, hogy nekünk is le kéne szállni...
Vártam egy kicsit hátha kettejük között folytatott ,,eszme futtatás" esetleg folytatódik.
- Egy szó mint száz én szívesen látom az új ,,sorstársunkat" a hátasomon, ha a helyzet mégis úgy kívánja... - vontam meg a vállamat mintha ez a probléma bőven alacsonyabb rendű lenne mint hogy nekem gondot okozzon, de azért egy barátságos mosoly társult mellé. Ki tudja honnan jött az illető, de jelen hangulatomban inkább voltam barátságos, hiszen csak egyszer kell megpróbálnia vissza élni a ,,bizalmammal", addig nem volt kedvem feleslegesen acsarogni.
- Nos nekem meg sem fordult a fejemben követni őket... de lehet csak én nem figyelek a részletekre. Lehetnek csak amúgy szörnyek erre arra céltalanul a dzsungelben nem? - vontam fel a szemöldökömet. És ezt nem úgy értettem hogy Stephanus feltételezése lenne a ,,rossz" hogy követni is... lehetne... őket, hanem tényleg fel sem merült bennem, hogy a támadóink ,,jöttek volna valahonnan és mentek volna valahova".
- Akkor mi légyen? Merre?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Szer. Okt. 22, 2014 1:08 pm

- Végülis, az én lovamon is bőven elég hely van két embernek... - szólt közömbösen a lovag azután, miután Gzaxia előre is engedélyezte az idegennek hogy egénybe vegye az ő hátasát.
- Talán a legjobb lenne ha egyenesen, mint amilyen irányban elindultunk. Tudtommal az általunk keresett épület délre van, és ha emlékezetem nem csal, az út délre vezet. - fejezi be, majd egy pillanatra leveszi a sisakját, felfedve ezzel az arcát, és elkezd szaglászni. A többiek számára úgy tűnhet, mintha a távol levő semmibe szagolna bele, hiszen a dzsungel szagán kívül két ismerőse valószínűleg semmit sem érezhet - legalábbis addig amíg jó erősen bele nem szagol a levegőbe: ha megteszik, elkezdenek érezni valamiféle délről jövő gyenge, de büdös szagot: élőholt szagot. Akármit is érzett meg a lovag, azonnal visszatette a fejére a sisakot, majd kinyitotta a száját:
- Az élőholt kéz szaga amit az idegen érkezése előtt találtunk. Ugyanaz a szag jön déli irányból is. Ez arra enged következtetni, hogy ezek a csontvázak közel sem voltak az utolsó élőholtak akikkel találkozni fogunk utunk során. Ez pedig vagy csapda, vagy ténylegesen oda vezet ahova menni akarunk. Nem tetszik ez nekem. - fejezte be monológját a lovag, és hezitált. - Akkor egyenesen? - kérdezte. Mivel most már a csapat három fős volt így többségi szavazásra volt szükség.... Persze mielőtt még válaszolhattak volna, feltett még egy kérdést.
- Mellesleg.... mi a neve? - mutatott rá Tiamatra a lovag, kérdezve a nevét. Ha az idegen rákérdez arra, hogy a kérdezőt hogy hívják, csak egyszerűen "Stephanus Tavilrond"-al válaszol. Máskülönben saját bemutatkozását későbbre hagyja.
A lovagot két csoporttársa bolondnak tarthatja, de ő maga már levonta a következtetést, hogy akárkit is üldöznek, az üldözött tudja hogy érte jöttek, és nagy valószínűséggel csapdákat állított. Stephanus nem bolond, csak óvatos. Mindenesetre, ha a csapat döntést hoz, a lovag elfogadja, és cselekszik ahogy kell. Ha úgy döntenek, hogy egyenesen tovább, a déli irányba, akkor odamennek. Ha nem, akkor nem. Mellesleg, lehetséges hogy meg kell osztania a hátasát az új csapattárssal.... kivéve ha Gzaxia hátasa - és személye - szimpatikusabb az idegennek. Az utóbbit pedig a lovag elég valószínűnek tartja - és szerencsésnek is. Ha egyedül marad a lován, akkor sokkal flexibilisebb tud lenni harcban. Már ha harcra kerül sor a nyilt téren, és a következő csata nem zártabb területen várja a csapatot.*

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 26, 2014 2:12 am

- Érdemes megkockáztatni, hogy még egy ember súlya nyomja ezt a földet egy ló hátáról? Ez még egy baziliszkuszt is megsüppeszthet, sok erre a sötét vízű tó és a lápfolt, csak mert most minden úgy ahogy száraznak tűnik nem garancia, hogy nem fogy el az ösvény valaki alatt vártatlanul... egyáltalán miféle csapás ez? Áh... ha nem lenne gyalog biztonságosabb, elhoztam volna a lovamat is.
Remélte, hogy a lovag érveit sikerült mostanra kifárasztania, no nem azért mert szenvedett volna, de így biztos vcsökkent az esélye hogy a duohoz csapódva nézhessen körül errefelé. Ha mégse, hát akkor ráhagyja majd a dolgot, fölösleges volna ennyit lovagolnia rajta, ha már hátasokról van szó egyébként is. A nő mindenesetre kevésbé tűnt mufurcosnak harmadik megnézésre is, s épp valami hasonló dolognak adott hangot, vagyis hogy nem fájna neki, ha velük tartana. Az észérvek is mellette szóltak, a nagyobb létszám nagyobb esélyt jelentett a túlélésre a vadonban. Rágódhatott volna még a téma felett, de a férfi kutyamód szimatolni kezdett, s nemsokára megállapította...
- Remek, sikerült kiszimatolnia, hogy élőholtak tanyáznak erre... - mondta, ahogy végignézett a csontdarabokon - én nem jöttem volna rá.
Kérdően pillantott a nőre, bár a kérdés költői volt csupán, ellentétben azzal hogy a páros látszólagos vezetője a lehetséges útirányról kérdezett. Inkább nem is válaszolt erre, egyébként is rögtön kapott személyes kérdést is. Úgy tudta, előbb a kérdezőnek volt szokás bemutatkozni, de ha már maga sem volt a szokások rabja, miért ne nézze el egy lovagnak? Talán mert lovag.
- Ha már megkérdezte, szólíthat Tiamatnak - igazgatta meg hajfürtjeit - ami azt illeti, mert egyszerűen nincs is más nevem, ki hitte volna?


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 26, 2014 2:06 pm

Kezdtem úgy érezni hogy Stephanus szavai lassan értelmüket vesztik. Jó az egy dolog, hogy tudjuk merre kell mennünk, mert az fontos, de valahogy eddig az én társaságomban nem volt ilyen... vagy igen...
Azonban felvontam a szemöldököm, mikor szaglászni kezdett.
- Drága jó lovagom, talán valamit nem tudok? - vigyorogtam. - Talán vadász kutyák a rokonaid, vagy esetleg vérfarkasok? - az egészet poénra vettem, még ha nem is tudtam most hova tenni ezt a viselkedését. Bár őszintén örültem volna, ha valami ilyesmit rejteget ő is.
- Azt hiszem kevesen örülnének egy élőholt seregnek, ami őket akarja elpusztítani... - kommentáltam a dolgot.
A tekintetem Stephanusról az idegenre ugrott és vissza, majd sóhajtottam...
- Akkor szerintem legyen, haladjunk tovább arra amerre eddig... - egy pillanatra azért körbe pillantottam, nem veszek-e észre még valamit ami plusz információval szolgálhat.
- Örvendek Tiamat - mosolyogtam ismét - én Gzaxia vagyok - mutatkoztam be, és mi tagadás Stephanusnak lovag létére elég sok hiányossága volt illem terén. - Na jöjjön - nyújtottam a kezemet nő felé - ha le kell szállnunk a hátasokról, hát majd leszállunk, addig meg elférünk...
Bíztam a baziliszkuszom ügyességében, és kitartásában, nem hiába én hoztam helyre és erősítettem meg. Bár persze azért... sőt inkább ezért is nem örültem volna neki, ha baja esik, de ez van... Bár ahogy haladtunk, lehet Tiamat sem maradt volna le mellettünk ha gyalog jön, ki tudja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stephanus Tavilrond
Administrator - Adminisztrátor
Administrator - Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 678
Join date : 2010. Apr. 02.
Age : 25
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Vas. Okt. 26, 2014 2:27 pm

- Áh nem.... én csak egy egyszerű ember vagyok.... - válaszolt mosolyogva. Tudta, hogy csak vicc volt. És azt is tudta, hogy a szövegeit egyre kevésbé tartják értelmesnek. A furcsa levegő, a rossz aura mintha hatással lenne az úton járók gondolkodására. Nemhiába nevezték az egyik helyi dzsungelt el az "őrület erdejének"... vagy az nem a labirintusszerűség miatt van, ahol az átjárhatatlan növényzet mint egy falakat alkot, melyek labirintust alkotnak? Áh, ki tudja....
Végülis, a döntés arra esett, hogy a megszokott irányba megyünk tovább.
- Stephanus Tavilrond, a Vérvörös Fény Lovagrendjéből... és rossz előérzetem van. - vágta rövidre a lovag bemutatkozását, majd közölte a csapat másik kettő tagjával, hogy itt valami nincs rendben. Ez ekkor még teljesen értelmhetlennek hangozhatott.
Ezek után remélhetőleg menetelni kezdett a csapat. Ahogy meneteltek a megszokott irányba, az egyre sűrűsödő felső növényzet mellett (ahol már-már fáklya kellett, hogy az ember lásson) érezhetővé vállt, hogy valami elég sötét dolog bujkál a "végállomáson". Még ha úgy is próbálnak tenni, mintha nem lenne semmi, érezhető, hogy itt valami sötét aura van, amely nehezíti az értelmes gondolkodást, főleg a szavakból való értelem kivesézését.... Ahogy haladnak dél felé, lassan de fokozatosan a dzsungel növényzete is kezd "színesebb" lenni. És nem azért, mert valóban változna a növényzet színe, hanem azért, mert az erősödő aura a látást is befolyásolja, azt az illúziót keltve, hogy a növényzet enyhe pirosas-zöld vagy kékes-zöld színekben pompázik a valódi zöld helyett. Minden hang visszhangzik, még a legkisebb, leghalkabb zörej is, beleértve a suttogást. Már-már suttogásszerű hangokat is lehet hallani, de semmi értelmeset nem mondanak.
Viszont ez mind mágia, és mágia ellen legjobban mágiával lehet harcolni.
A lovag koncentrálással próbált meg ellenállni az aura sötét hatásának, ami kevésbé volt sikeres. Sárkány lévén Tiamatnak jóval könnyebb dolga lehetett, bár egy aura elleni védő varázslat sose okoz kárt. Gzaxia vámpír létére ugyanolyan érzékeny erre az aurára mint a lovag, és ugyanúgy varázslatra van szüksége. Az alsó növényzet még mindig olyan ritkás, hogy lovakkal lehet gond nélkül menetelni, míg a felső növényzet már oly mértékben sűrű - vagy lehet hogy az aura által keltett illúzia miatt hiszi azt a csapat - hogy már valami fáklya vagy varázslat kell, hogy látni lehessen. Stephanus megelégeli a sötétséget, és világító varázslatot vet be. Érdekes módon, a varázslat mellékhatása az aura állítólag megszűnése is. Vagy legalábbis azt hiszik - a színek újra normálisak, nincs visszhang, gondolkodni újra könnyű, a suttogásszerű zaj eltűnt. De valóban eltűnt e a sötét aura? Valószínűleg nem. Akárhogy is legyen, egy gyanúsan csendes és biztonságos menetelés után elérkeznek egy olyan ponthoz, ahol az egész növényzet áthatolhatatlan. Az áthatolhatatlan növényzet falszerű, tehát megkerülni se lehet.*
- Na és most hova? - kérdezte a lovag.

_________________
Multikarakter:
~ Gnarog Dougfral - ember harcos-varázsló
~ Ther'rah Alean'athem - sárkány nekromanta
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://wod-game.forumotion.co.uk
Tiamat
Draco - Sárkány
Draco - Sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2014. Sep. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Hétf. Okt. 27, 2014 11:38 am

- Hm, örvendek úgyszintén - döntött az udvariasabb hangnem mellett, egyelőre, s kezét enyhén elutasítón feltartotta - de jelenleg a saját lábaimban bízok. Ha nem is fogy el a talaj alattunk, ebben a sűrűben nem lehet egykönnyen megmondani, honnan bukkan fel valami, s olyasféle környék, ahol egy csatalóra is rá lehet ilyeszteni. Semmi hátán nem ülnék olyankor. Ráadásul nekem nem rossz előérzetem van, meg vagyok győződve, hogy errefelé kevés a jószándék a levegőben.
Nem csak szaga rossz - válekedett magában, ahogy jómaga elindult tovább az ösvény szélén, amennyiben meg akarták előzni. Bár a környéket elnézve nem is lepődött volna meg, ha előbb vagy utóbb utoléri őket, ha hátrahagyják, ha nem. Megérzésük is helyénvalónak bizonyult, egyre inkább igyekezett rátelepedni valamiféle ellenszenves, de ugyanakkor nem kifejezetten idegen erő. Nem volt kétséges, mágia kellett hogy legyen, s ez szintúgy bizonyságot látszott nyerni, mikor sötétben jól látó szeme kezdett alulmaradni a környezet ellenében. Nem teketóriázott sokat, hamar körbevette elméjét saját akaratával, s kizárni, vagy legalábbis megszűrni igyekezett a rá ható igézeteket. Így nem tévedt el, s mikor a lovag megoldotta a problémát látszólag gyökerében, nem volt többé szüksége, hogy védelemre pazarolja az erejét, egyelőre legalábbis. Ha kicsit is konyítottak a mágiához - ami nem tűnt valószínűtlennek - némelyikük rájöhetett eddigre, hogy ő is hasonlóképpen, így hát nem köntörfalazott a továbbiakban, habár eddig sem. Csakhamar tényleg elfogyott az út, bár nem csak alattuk de előttük és felettük is, s talán ez volt az első alkalom találkozásuk óta, hogy a lovag nem próbált megmagyarázni valamit, amit láthatóan nem értett igazán. Vagy csupán eddig is jól leplezte elmejártasságát.
- Nem bökném meg a fegyveremmel, még bent ragadna és akkor ki tudhatja... - tette szóvá első gondolatát, majd felfordított bal tenyere fölé apró lángot hívott, s az útját álló növényfalra pöccintette - egyelőre lássuk hogy ég e, akármi is ez.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gzaxia Nolano
Magus - Varázsló
Magus - Varázsló
avatar

Hozzászólások száma : 162
Join date : 2013. Apr. 22.

TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   Csüt. Okt. 30, 2014 12:55 pm

Legszívesebben elhúztam volna a számat és ciccegtem volna egyet, hogy Stephanusról nem deürlt ki semmilyen ,,szaftos" részlet. Valahol örültem volna neki, ha igazam van... de lehet azzal sem jártam volna jól.
- Ezt felvéshetnénk a páncélodra, a rendjeled mellé! - bohóckodtam kicsit továbbra is, bár ettől függetlenül komolyan vettem a helyzetet.
A látás erősítő varázslatomtól, szinte először fel sem tűnt, hogy kezdett sötétedni. Meg hozzá is voltam szokva az az igazság a sötétben bóklászásnak.
- Azért csak óvatosan a fáklyával - szóltam Stephanusnak (már ha fáklyát gyújtott). - Ne hogy begyújts valamit... - gondoltam itt elsőnek a környező gázokra, ki tudja mik terjengtek itt, másodsorban pedig természetesen az erdőre.
Megborzongott a hátam egyszer csak ahogy haladtunk. Körbe pillantottam kapkodva.
- Ti is hallottátok? - kérdeztem, de nem is tudom mit vártam válasznak. Nekem úgy tűnt mintha valaki hozzám szólt volna, még a végén nevetett is. De ha fel fogtam ha nem, valószínűbb volt, hogy csak én hallottam. Mindesetre kezdtem egyre cefetebbül érezni magam. A lélegzetem egyre lassult, és mintha valami borzolta volna a gyilkos-ösztöneimet, bár amennyire tudtam igyekeztem úrrá lenni magamon. És mikor majdnem lefordultam a baziliszkuszról rá kellett jöjjek, hogy az aura látó varázslatom most már inkább zavar mint segít. Valószínűleg többet láttam mint amennyit kellett volna... Így kénytelen voltam megszüntetni... amennyire tudtam, mielőtt még tényleg leszédülök a hátasról.
Biztos voltam benne, hogy nem lehetek olyan nagy veszélyben tekintettel a múltamra. Én mint mágus tévedtem. Bennem fel sem merült végül, hogy újabb varázslattal próbálkozzak. Tűrtem az idegeimet, és a vérszomjamat borzongató hatásokat, miközben azt tervezgettem, hogy mindenkit meg fogok ölni... és még hogyan.
Nem túl értelmes képpel, de végül aztán mégis kibírtam, hogy ne tegyek semmi meggondolatlant. De ez annak is eredménye volt, hogy az illúzió nagyjából az ehhez való gondolkodásban is meggátolt, és valamilyen szinten el is terelte a figyelmemet erről. Volt olyan pillanat amikor igazából azt sem tudtam hol vagyok. Csak kapaszkodtam a gyeplőbe és bambultam magam elé. Szerencse hogy a baziliszkusz valahogy tovább ment közben.
- Meg fogom ölni mindet... - motyogtam az első szavakra... vagyis fel tett kérdésre. Megrázkódtam majd rémült, és ártatlan képpel felnéztem mint aki álomból ébredt.
Uram egek! Rendültem meg amikor kezdett összeállni a kép. Majd igyekeztem utólag valamiféle védővarázslatot tenni magamra utólag. Ki tudja mi van hátra.
Csendben figyeltem Tiamat próbálkozását, hátha éghető-e a növény. Őszintén én nem biztos hogy így elsőre meg mertem volna próbálni... Kockáztatni egy erdő tüzet vagy valami. Ha nem sikerült akkor tettem a következő javaslatot.
- Ha így nem megy megpróbálhatok mágiával átvágni rajta... esetleg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd   

Vissza az elejére Go down
 
A déli mocsarak + Elhagyatott Erőd
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ways of Darkness :: A játék világa (felszín) :: Dél-Etrand-
Ugrás:  

Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs